Alapok

Érdemes azzal az egyszerű kijelentéssel kezdeni, hogy minden kódnyelv, ahhoz, hogy fusson, gépnyelvre fordítódik. Általában minden programozási nyelvnek saját fordítója van, ami a gépnyelvre való fordítást végzi.

Hogy mi is az a gépnyelv? A gépnyelv a processzor által ismert műveletek sokasága. A processzor általában alap műveleteket tud végezni, azt viszont nagyon gyorsan. Például egy 2.4 Ghz -es processzor 2400000000 műveletet végez másadpercenként, de figyelem, ezek a saját, belső műveletei.

A jelenleg is működő, használt programozási nyelv, ami direkt gépi nyelv, vagyis processzorműveleteket tartalmaz, az az Assembler, vagy Assembly nyelv.

;A:= B+C
    lwz r2, [num1]
    lwz r3, [num2] 
    add r4,r3,r2

Amint látható a fenti példában, ami két számot ad össze, a kód processzorműveleteket tartalmaz, vagyis nem kell még leforduljon gépi nyelvre, hanem direkt futtatható.

Felmerül a kérdés, hogy a processzor honnan tudja, hogy milyen műveleteket kell végezzen? Ezt a műveleti memória határozza meg. Amikor elindítjuk a számítógépet, a memória feltöltődik az operációs rendszer által meghatározott műveletekkel, és a processzor futás közben azokat hajtja végre. A műveleti memória a teljes memória egy felhasznált része, a többi memória a feldolgozandó adatoknak marad.

A következő kérdés, ami felmerül, hogy miként van az, hogy megy a YouTube a háttérben, közben egy dokumentumot szerkesztek, és még egy játék is fut a háttérben? Ez is nagyon egyszerű. A párhuzamos futás egy számítógépen csak illúzió. Igazából a különböző futó alkalmazások szerre futnak, vagyis egy kevés egyikből, egy kevés a másikból, de csak egymás után. A több magos processzorok esetében is így van, csak a műveletek száma megoszlik.

Adattípusok

Bármilyen programozási nyelvről beszélünk, két dolog mindig jelen van: a változók és a műveletek. A változók azok az izék, amikben az adatainkat tároljuk a program futása allatt. A műveletek pedig az általunk meghatározott teendők.

Amikor a programozás kialakult, szükség volt valami módszerre, amivel a matematikában használt számokat és kifejezéseket le lehetett vetíteni a programozás világába. Megszülettek tehát az alap adattípusok, amelyek a következők: integer, float, double, char, boolean.

Mielőtt bárki megijedne, ezek csak kifejezések arra, hogy egy bizonyos adat miként jelenik meg a memóriában. Mivel a memória 0-1 bitek sokaságából áll, ezeket kell használnunk arra, hogy kifejezzünk egy számot, vagy egy karaktert. Egy adattípus a memóriában általában meghatározott hosszúságú, de ezt legtöbbször a programozási nyelv és annak fordítója határozza meg. Az alap egység a bit, ami után jön a byte. Egy byte 8 bit. Erre alapszanak a többi adattípusok.

Példának egy táblázat a Java nyelv primitív adattípusaival:

A programozásban a változóinknak, amiket használunk, bizonyos adattípusa van. Ezekkel végzünk műveletek, például összeadást, szorzást, vagy épp karakterösszefűzést.

Természetesen a legtöbb programozási nyelv ezeken az alaptípusokon kívül használ más típusokat is, amik vagy saját, alaptípusok, vagy valamelyik primitív típusra épülő adattípusok. Mivel ezek nyelvenként változnak, erre nem tírünk ki.

Valaki fel lehet háborodva most már, hogy hány cikket elolvasott, de még mindig nem fogtunk neki programozni. Csak semmi pánik, oda is elérkezünk lassan, viszont ezek az alapok fontosak ahhoz, hogy értsük, hogy igazából mire is épül a programozás, mi is történik a háttérben.

A programozás egyszerű, csak bonyolult a módszer, amivel tanítják. Ha valaki meghallja, hogy programozás, és nincs tapasztalata benne, feláll a szőr a hátán. Pedig semmi nagy dolog nincs benne. Teremészetesen az alapokról beszélek, az egyszerű műveletekről, logikákról, amik az egésznek az alapját képezik. Mert ugy-e nincs jó ház alap nélkül.

Az elkövetkezőkben egy olyan cikksorozat létrehozását célzom meg, amely bevezet a programozás alapjaiba. Az alapok a tényleges alapokat jelentik, mint progamozási gondolkodás, adatok, adatformák, ezek tárolása, változók, egyszerű műveletek.

A cikkek megpróbálnak általános kódnyelvet használni, vagy akár több kódnyelvben is példákat adni.

Hogyan álljunk neki programozni?

A legfontosabb, hogy kíváncsiak legyünk. Ha a programozás, és ennek a világa egyáltalán nem mozgatja meg a fantáziádat, zárd be ezt a cikket és menj dolgodra.

Ha maradtál, akkor íme az igazi alapok egy bármilyen programozási feladat elkezdése előtt.

A legelső kérdés az emberben mindig az, hogy honnan fogja meg egyáltalán a kézen fekvő feladatot. Én azt szoktam ajánlani, hogy fogjál papírt, ceruzát, és rajzold / írd le. Írj, vagy rajzolj le minden információt, ami a rendelkezésedre áll a feladattal kapcsolatosan.

Egyszerű példa:

Feladat: írj egy programot, ami összead két bemenő számot.

Ebben az esetben én leírnám, hogy szükség van két változóra, valamilyen módszerre, amivel a két számot beolvassuk, és egy kiírásra, ami a két szám összegét kiírja.

A feladat nem beszél arról, hogy ezt milyen programozási nyelvben írjuk, se arról, hogy ezek a számok milyenek lehetnek. Ami azt jelenti, hogy bármiben írhatjuk, és a számok bármilyen számok lehetnek.

Ez így elég tág, mint a nagyvárosi pávagyerek orrában a karika, de nem kell megijedni tőle.

Az első lépés, hogy válasszunk egy programozási nyelvet. Miután ezzel megvagyunk, jöhet a kód tervezése, majd a megvalósítás. De ezekről a későbbiekben majd írok.

Bármekkora egy projekt, a lépések ugyanazok. Le kell bontani apró lépésekre, és a lépéseket szerre megoldani. Mondjuk ez az életben bármilyen projektre / problémára igaz. Ha az ember lebontja darabjaira, minden megvalósítható.